Az előadás két magányos gyerekről és szüleikről szól. Az anyjával városról városra költöző, az iskolákban beilleszkedni képtelen lány (Boni), és a tanárnő gyerekeként kiközösített fiú (Dani) különös játékba kezdenek: Bonnie-t és Clyde-ot, a hírhedt gengsztereket választják példaképüknek. Miközben a bűnözőpáros kalandjairól fantáziálva délutáni csellengéseik során bejárják a kisváros környékét, barátság, talán szerelem szövődik köztük. Dani tanárnő anyja persze tiltaná őt Bonitól, Boni anyja pedig újra költözni akar, így a két gyerek úgy dönt, lelépnek. A roncstelepen be is indítanak egy öreg autót, amiből kis híján baleset lesz. Amikor arról faggatják őket, kinek az ötlete volt a szökés, Dani végül nem áll a lány mellé. A két gyereket végleg eltiltják egymástól.
A szünetet követően a program fejtéssel indul. Mivel a nézőtéren mintegy ötven gyerek foglal helyet, bevezetésre kerül az a szabály, hogy csak az beszélhet, akinek a vezető odadob egy labdát.
Csatlakozik először a Bonit majd a Danit játszó színész is, a gyerekek feltehetik nekik kérdéseiket (forró szék). A beszélgetés tulajdonképpen folytatja a korábban megkezdett fejtést, csak már egy-egy szereplő szemszögéből.
Két csoportra válik a nézőtér: az egyik fele Boninak, a másik fele Daninak segít. A gyerekek mindkét szereplőnek tanácsokat adnak, miben változzanak. A színészek ezeket egy csomagolópapírra, a szerepüket ábrázoló körvonalba írják fel.
A két színész megosztja, milyen tanácsokat kaptak.
Végül a foglalkozásvezető arra kéri a gyerekeket, hogy post-iteken hagyjanak üzenetet Boninak és Daninak.
Hogyan értékeled a programot? Oszd meg a tapasztalataidat!