SZÍNHÁZZAL A SZOLIDÁRISABB IFJÚSÁGÉRT

A TANDEM SZÍNHÁZ PROJEKTJÉRŐL

A Tandem Színház egy 2019-ben Pécsett megalakult független színház, Bacskó Tünde és Fábián Gábor
kezdeményezése.
A Tandem név elsősorban nem a két alkotóra, hanem a színházuk missziójára utal, a civil szféra és a
színház összefogására. Céljuk ugyanis a civil szervezetek témáinak kihangosítása a nagyközönség felé.
Az alkotó folyamatokba mindig bevonják a civileket, de ha lehetséges, akkor az előadásokban is
megjelennek az aktivistáik, szakértőik. A Tandem sokféle műfajban alkot, van a repertoárjukon
színházi társasjáték, fantasy verses kalandjáték, tündérmese, családi dráma és drámapedagógiai
elemekkel tűzdelt szerkesztett műsor is. A színházi eszköztárat mindig valamilyen társadalmi cél
érdekében (is) használják, tehát azon túl, hogy érvényes, magas minőségű színházat csinálnak, ezzel
előítéleteket csökkentenek, vitakultúrát fejlesztenek, erősítik a társadalmi szolidaritást és szemléletet
formálnak. Témáik között találjuk a mélyszegénységet, a hajléktalanságot, a transzgenerációs
traumákra épülő függőséget, de van itt ’56-os tematika és Pilinszky est is.
Az idei évadjuk legnagyobb vállalása a Közös Értékeink pályázati forrásból megvalósuló „Színházzal a
szolidárisabb ifjúságért” projekt volt.
Két pécsi és egy bonyhádi gimnázium hat osztályával dolgoztak az év folyamán. A diákok először két
előadáson vehettek részt: a mára már közismert Szociopoly színházi társasjátékon, ami a falusi
mélyszegénységben élő családok helyzetébe avat be és a Fapados revün, ami hajléktalan szerzők
műveiből és két hajléktalanságot megtapasztalt előadóval közös beszélgetésekből, játékokból áll.
Ezután a projektet innentől végigkísérő drámatanárok bevonásával tértek vissza az osztályokba és
egy drámapedagógiai foglalkozáson gondolkodtak a fiatalokkal közösen azon, hogy milyen cselekvési
lehetőségeik vannak a diákoknak. Az egész civil társadalom alapvető kérdése ez. A rendszerszintű
problémákat látva és tudva azt, hogy egyedül kevesek vagyunk ezek megoldásához, van-e értelme az
aktivizálódásnak és ha igen, milyen formában?
A felmerülő ötletek lettek a további munka kiindulópontjai. Minden iskolában önkénteseket
gyűjtöttek maguk köré, akikkel végiggondolták a lehetőségeket, szűkítették a célcsoportokat, míg ki
nem rajzolódott egy értelmes, és a diákok számára megvalósítható és inspiráló program terve. Ezután
nekiláttak ezek megvalósításának.
Nagyon fontos, központi eleme volt ennek a munkának, hogy fokozatosan átadják az irányítást a
diákoknak. A fiatalok döntöttek a megvalósuló eseményekről és bár kaptak segítséget, de alapvetően
ők maguk szervezték meg és bonyolították le a rendezvényeket. A színház a szikrát adta: motivációt
ébresztett a cselekvésre és támogatta a diákokat, de a legfontosabb mégiscsak az volt, hogy a
valóságban, életkoruknak megfelelő keretek között kipróbálhassák az önálló szerepvállalást egy
társadalmi ügyben.
És olyan eredmények születtek, amikre joggal lehetnek büszkék!
A bonyhádi csapatot a mélyszegénységben élő gyerekek problémái érintették meg leginkább, ezért
egy jótékonysági tematikus party megvalósítása mellett döntöttek, aminek a bevételét, közel 90.000
forintot, a Juszt-is teszünk Alapítvány – Új Gyerektábor Bódvalenkén számára ajánlották fel.
Bódvalenke az egyik legszegényebb település az országban, az ott élő gyerekekkel foglalkozó
alapítvány támogatása a diákok ötlete volt. Az esemény pedig egy igazi, jóféle gimis buli lett
tombolával, kahoottal – amiben szegénységgel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolni – , sütivel,

limonádéval, ahogy kell… Hogy mennyire érezték jól magukat ebben a folyamatban a diákok, arról
talán az árulkodik a legjobban, hogy az elpakolás közben már arról beszélgettek, hogy egy ilyen estét
ősszel is lehetne rendezni…
A pécsi Janus Pannonius Gimnázium diákjait is ez a téma érdekelte, de ők máshonnan közelítettek.
„Hogyan segítsek jól?” címmel figyelemfelkeltő fórum délutánt szerveztek a saját iskolájukban, amire
két pécsi tanodát, az Élménytárt és a Khetanodát hívták meg. A tanodás gyerekekkel és az őket kísérő
szakemberekkel először drámajátékokon keresztül ismerkedtek, majd két csoportra váltak. A tanodás
gyerekek intézménybejáráson és közös játékokon vettek részt a janusos fiatalokkal, míg a
szakemberekkel egy kerekasztalbeszélgetésen járták körbe a diákok, hogy mi is történik a
tanodákban, hogyan működik, és milyen eredményeket lehet elérni. És persze főként, hogy hogyan
lehet gimnazistaként csatlakozni ehhez a munkához.
A programot természetesen adománygyűjtés is kísérte, de nem akárhogy! A diákok előzetesen
érdeklődtek, és a tanodai igényekre reagáló gyűjtést szerveztek, mert tudják, hogy nem mindegy, mit
adományoznak. Az összegyűlt iskolaszereket személyesen viszik el a tanodákba, ahol folytatódik az
ismerkedés és minden bizonnyal tanodai önkéntesek kerülnek majd ki a diákok közül, mert erről már
a délután folyamán elindult a beszélgetés…
És az átjárás talán nem csak egyirányú lesz majd. Ugyanis a tanodások közül az egyik, miután
körbejárta az iskolát és játszott a gimisekkel, odafordult az osztályfőnökükhöz és azt mondta, hogy ő
akkor ide fog majd járni számítástechnika tagozatra. Ez a mondat persze csak egy fiatal vágya. De ez a
fiatal egy nappal előbb még nem is tudott a Janusról és el se tudta képzelni, hogy milyen egy rangos
gimnázium, most pedig célul tűzte ki magának a bekerülést. Egy délután alatt megszületett a
legfontosabb dolog, amire a tanodában mindent fel lehet majd építeni: a motiváció…
A legnagyobbat a pécsi Leöwey gimnázium diákjai vállalták és ők a hajléktalanság tematikáját
választották. Két alkalmat szerveztek: Először egy adománygyűjtő koncert-sorozatot „Jó zene, jó
ügyért” címmel, amin négy pécsi diákokból álló zenekar lépett fel a Civil Közösségek Házának
kertjében. Majd a koncerteken befolyt összegből juniálist szerveztek a pécsi Támasz Alapítvány által
pártfogolt hajléktalan embereknek.
A koncerteken a leöweystákon, a tanárokon és szülőkön túl az iskolán kívüli diákok is megjelentek és
összességében rengeteg embert mozgatott meg. A szervezéssel és lebonyolítással kapcsolatos
feladatok mennyisége egy kisebb fesztivál megrendezésével vetekedett, amit elképesztő
profizmussal intéztek a fiatalok. Azt is elintézték, hogy pécsi sztárzenekarok hirdessék felületeiken az
eseményt. Volt színpad, hangosítás, büfé, minden, ami egy ilyen volumenű rendezvényhez kell. És
volt bevétel is, 113.000 forintból lehetett gazdálkodniuk a juniális szervezésekor.
A következő szombaton pedig aprították a hozzávalókat és rotyogott a pincepörkölt a
hajléktalanszálló udvarán… A hajléktalan emberekkel drámajátékokon keresztül ismerkedtek, majd
nagyon hamar elindultak a személyes beszélgetések, amik a közösen elköltött ebéd után spontán
gitározással, énekléssel kísérve folytatódtak. Az esemény végén pedig hálából intézménybejárásra
hívták a diákokat az ott lakók. Ekkor történt, hogy az egyik, már segítőként dolgozó érintett könnyek
között köszönte meg a figyelmet és érdeklődést a diákoknak, mert olyan jó volt, hogy végre fiatal és
kedves emberek jártak náluk…
A színházi alkotók azt a visszajelzést kapták a diákoktól, hogy nagyon szerették a közös munkát és
büszkék az elért eredményekre, ha lehetne, ismét belevágnának ehhez hasonló tevékenységbe. Sőt,
szerintük mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hogy milyen nehézségekkel jár egy ilyen munka és
milyen felemelő érzés segíteni másokon.

Mindezen sikerek mellett azonban meg kell említenünk azt is, hogy a Tandem Színház jövője
bizonytalan. A benne dolgozók nem képesek fenntartani magukat ebből a munkából, ezért
kénytelenek más módon megoldani az egzisztenciájukat és a jövőben a maradék energiáikat
fordíthatják csak ehhez hasonló projektekre és a színház működtetésére. Amiben sajnos – a független
színházak helyzetét ismerve – semmi meglepő nincsen.