Az ablak

 Az ablak című, a 14 éven felüli ifjúsági korosztályt megcélzó bábos előadást 2015. április 24-én mutattuk be a Bóbita Bábszínházban.

Az előadás és a hozzá kapcsolódó program fókuszában egyaránt a „kapunyitási pánik”, azaz a 18. életév betöltése és a középiskola befejezése után a felnőtt-életbe lépés áll. Ehhez kapcsolódva beszélünk, játszunk arról, hogy mi az  Idő mint olyan jelentősége döntéseinkben, valamint azok következményeinek megjelenésében, továbbá hogyan képes az ember  felállni egy-egy kudarcból, miként lehet továbbindulni egy-egy hibás  döntés után.

Az előadásban a fiatal szereplőket élőjátékkal, a felnőtteket (szülők, tanárok, a kamaszok környezetében véleményformáló szereppel bíró alakok) bábbal jelenítettük meg, ilyen módon a két korcsoport különbözőségét a természetes ( itt „civil játék”) és stilizált (bábjáték) játékmóddal is sikerült karakterizálni. Minden szereplő nézőpontját megismerhetik a nézők, így ki-ki maga választja meg, kivel-mivel tud leginkább azonosulni.

A történet keretező közegéül, interaktív előadásunk játékteréül a házibulit választottuk,  az itt elhangzó kortárs rétegzene és az élőzene – a színészek zenélnek és énekelnek – is segít a közönségnek természetes módon játékba lépni az előadás első részében.

Az előadás kb. felétől  változik a játék dramaturgiája a történet dramaturgiájának megfelelően – a  darabbéli ballagás után a színészek elengedik a játszók kezét (résztvevőből szemlélők lesznek), miként a középiskola elvégzése után óvó kéz nélküli közegbe kerül az ember.

Az ablak tragikus végkimenetelű történet, egyik hőse autóbalesetben meghal. A katartikus, megrázó zárójelenet után játszóknak, nézőknek egyaránt szükségük van némi eltávolodásra a  foglalkozás előtt, mivel a foglalkozást nem erről a síkról indítjuk, hanem egyet visszalépünk, hogy ismét „megfogjuk a diákok kezét”, és hogy velük együtt jussunk el az általános (adott esetben egyedi) problémák feltárásához és azok megoldási lehetőségeihez.

A programban  kiscsoportban dolgoznak a résztvevők a színész-drámatanárokkal, a csoportokat az előadás 1-1 markáns életutat felmutató figurája vezeti. A rávezető asszociációs játék (18-as karika a hatalmas papíron, kinek mit jelent, miért, stb.) után a csoportvezetőknek új karaktert teremtenek a diákok az összegyűjtött hívószavak segítségével. Ezt a karaktert kíséri tovább a csoport fantázia- és szituációs játékokkal a ballagáshoz, a felnőtt-élet kezdéséhez kapcsolódva. Záró játékként egy lehetséges jövőt  (5 évvel a ballagás után) improvizálnak a csoportvezető drámatanárok a diákok „sorvezetője” alapján, immár az összes résztvevő előtt, a csoportokat „összenyitva.”

Az improvizációból kiderül, melyik karakternek jött be az élet és melyiknek nem, viszont a diákok segíthetnek (és segítettek is)az általuk teremtett karakternek a továbblépésben tanácsokkal, ötletekkel.

Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet

Nemzeti Kulturális Alap

EMMI