Laci bácsi holnaptól nyugdíjba megy, elképzelni sem tudja, hogy mit kezdjen magával. Ráadásul megőrül attól, hogy ifjú kukástársa, Bence minden kacatból mesét sző, játékot csinál. Így nem lehet dolgozni!
Ez a két kukás érkezik a gyerekekhez, a csoportszobába, és végül abban állapodnak meg, hogy Bence egy utolsó mesét mond el Jancsiról, a műanyag-hulladékból fabrikált báburól, és utána abbahagyja a játszadozást. Legalább a mai napra.
Bence meséjében az Óriáson, aki valaha jó barátságban volt az emberekkel, úrrá lett a mohóság. Képtelen uralkodni önmagán, és felfal bármit és mindent, amire csak kedve szottyan. Mivel az Óriást nem érdekli más csak feneketlen bendője, az embereknek egyre kevesebb marad, éhség lesz úrrá a világon.
Egyetlen talpraesett legényke, Jancsi, vág neki a félelmetes erdőnek, hogy segítsen szenvedő családján. Útja során nem csak a falánkság okozta pusztítással, hanem bajba jutott állatokkal is találkozik, akiknek önzetlenül segít. De mit tehet, amikor egy szerencsétlen fordulat okán az Óriás karmai közt találja magát?
A mese befejezését a csoport aktív részvételével találjuk ki, és játsszuk el. A meséből ráadásul Laci bácsi is okulhat. Sőt, a gyerekek tanácsokkal is elláthatják, hogy élni tudjon a nyugdíjas évek kínálta szabadsággal.
Kerekasztal Színházi Nevelési Központtal koprodukcióban készült
Hogyan értékeled a programot? Oszd meg a tapasztalataidat!