Carlo

Az AppArt Egyesület 2017. december 8-án mutatta be Bódis Kriszta: Carlo Párizsban c. ifjúsági regénye nyomán készült Carlo c. komplex színházi-nevelési programját. A TIE (Theater in Education) program közös gondolkodásra hívja az előadás résztvevőit, amikor Carlo története kapcsán teszünk fel kérdéseket, több oldalról nézünk rá egy problémára vagy keressük a lehetséges megoldásokat.

Az előadás célcsoportjai elsősorban a köznevelésben résztvevő 12-16 éves, hátrányos helyzetű közegekben, térségekben élő szegregált és integrált általános iskolákban tanuló fiatalok, illetve tanodai gyerekközösségek, valamint budapesti és vidéki gyermekotthonok lakói.

A 15 éves roma fiú, Carlo, a Párizs nevű gettóban él. Anyja meghalt, apja börtönben, nagybátyja pedig a telep maffiafőnöke. Carlo szeretne kitörni a környezetéből, ahol predesztinálva van arra, hogy vagy bűnözésből, vagy közmunkából, vagy támogatásból éljen; ahol a tanulás a kötelező rossz, az érettségit letenni pedig egyenesen ciki; ahol nincs mit enni, nincs mivel fűteni, és 15 évesen családfővé kell válnia.
Carlo számára ez a kiút a foci lehetne, amiben különösen tehetséges, de roma származása és pénztelensége miatt ez sem egyszerű.
Carlo döntéshelyzetbe kerül: vagy belecsúszik a bűnözésbe, amiből nincs kiút, vagy dönt a sorsáról, és a továbbtanulás révén kitör a gettóból. Két pólus között ingadozik: a biztos bizonytalanság, a telep, az ismerős közeg a családjával és a barátaival, ahol kiemelkedik a többiek közül, és tisztelet övezi; vagy az ismeretlen bizonytalan, ahol hátrányból indul, ahol lehet, hogy nem tud teljesíteni, és másoknál többet kell küzdenie ugyanazért a célért.

A környezetéből kitűnő de a szegénységgel, a megélhetésért folytatott napi szintű küzdelemmel teljes közösséget vállaló fiú keresi a helyét, hova is tartozik ő valójában. Mit kezdjen a tehetségével, az álmaival? Ki van mellette és ki van ellene valójában? Mi az ára annak, ha meri követni az álmait? Képes lesz-e másképp élni az életét, mint mindenki a környezetében?
Az előadás középpontjában álló kérdés több problémát vizsgál a program általános-és középiskolás korú résztvevőivel: mit tudok tenni én magam a saját boldogulásom érdekében külső segítség nélkül a hátráltató környezet, a rossz körülmények ellenére? Milyen lehetőségeim vannak az életben való boldoguláshoz? Milyen erőfeszítéseket kell tennem a másolt-örökölt mintákkal szemben? Kiktől és hogyan tudok segítséget kérni a céljaim megvalósításához?

A színházi nevelés módszere lehetővé teszi, hogy a nem formális oktatás keretein belül a diákok passzív nézőből aktív, a történéseket maguk is alakító, formáló résztvevőkké váljanak. A színház által megmutatott történet a drámában teljesedik ki: a résztvevők a saját életükkel analóg helyzeteket vizsgálva nézhetnek rá kívülről egy nagyon fontos problémára, amire a fiktív kereteken belül keresnek megoldásokat.

Az előadás befogadását kortárs slam-és rap szövegek segítik. A „gerilla-költészet” versei közelebb viszik a nézőkhöz a szereplőket, a történetet.

Az előadás létrehozását támogatta a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforássok Minisztériuma.

NKA, EMMI, FÜGE-Tantermi Színházi Projekt