Csontketrec

A foglalkozásvezető elmondja, hogy egy olyan helyzetet fognak látni a diákok, amit mindhárom szereplője nagyon másként értelmez. Ezután a díszlet egyik fő eleméről, egy festett színházi szőnyegről beszélget a csoporttal, amelyen egy kietlen táj látható, közepén keréknyommal. Sejteni lehet, hogy háború van vagy háború után vagyunk.
Egy rövid jelenetet látnak a nézők, ebben a közeli „Hegről” érkezett fiú egy hagymát rejt el/ültet el, amikor egy vadászrepülő elrepül fölötte. Egész csoportban beszélgetnek arról, mi történt.
Kisebb csoportokra szétválva egy-egy hagymával improvizálnak a résztvevők arról, mit jelenthet ez a hagyma a fiúnak és közösségének. Eközben a Hegről, és az ott élőkről beszélgetnek.
A csoportok bemutatnak egy-egy játékot és tovább beszélgetnek a Hegről.
Egy színházi jelenetben egy férfi egy ketrecet húz be, amiben egy lány van. Éjszakára állnak meg, kiengedi a lányt pisilni, kevés vizet és ételt ad neki. Vadászrepülő száll el fölöttük, a lány kétségbeesetten összekuporodik. Míg a férfi kimegy a színről, egy ronggyal törölgeti magát, aztán egy dalt énekel. Amikor a férfi elalszik, a fiú a Hegről odamegy a lányhoz és beszél vele. A férfi leégett házakról álmodik, álmában megcsókolja a lány nyakát. A fiú ellopja a férfitő a kulcsot, kinyitja a ketrec ajtaját, de a lány nem megy ki, kéri a fiút, hogy menjen el. A fiú otthagy egy kést a nyitott ajtóban, amivel elvághatja a kötelet. A lány a rongyot nézi.
A szünet után az előadásról beszélgetnek egész csoportban.
Három csoportra válva a három szereplővel dolgoznak tovább a résztvevők, a kiscsoportok témáját a megelőző beszélgetés határozza meg. A fiút játszó drámatanár a bicska történetével, a Heggel vagy a ketrec úti céljaként megismert Teleppel foglalkozik; a lányt játszó a kendővel, a lány múltjával, a férfihoz való viszonyával vagy azzal, hogy a lány miért nem hagyja el a ketrecet az előadás végén; a férfit játszó a ketreccel, a férfi múltjával vagy azzal foglalkozik, hogyan nevezheti otthonának a lány a ketrecet. Jelenetet készítenek, páros és egyéni feladatokkal dolgoznak.
Egész csoportba visszatérve arról beszélnek, hogy mi lesz a folytatása az előadásnak. Több variációt megnéznek, amit vagy a résztvevők játszanak, vagy a színészeket instruálják.
Az előadásról egy képet és a társulat elérhetőségeit tartalmazó képeslapot adnak a résztvevőknek a színészek zárásként, ide várják a további gondolatokat.

NKA, EMMI, UNDEF

Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennállé 2008.