| „A sötéttől való félelem gyakori, a tipikus fejlődés részeként jellemzően koragyermekkorban megjelenő félelemtípus, amely sok esetben az életkor előre haladtával enyhül vagy megszűnik, bármiféle szakmai beavatkozás nélkül. A sötéttől való félelem mértéke az egészen enyhe és/vagy alkalmi megjelenéstől a nagyon intenzív és/vagy gyakori előfordulásig igencsak változatos lehet…” – írja Kopcsó Krisztina pszichológus doktori értekezésében.
A bábszínháznak, illetve egy feldolgozó színházi foglalkozásnak nem dolga, feladata és kompetenciája a terápiás szorongásoldás, viszont műfajunkból fakadóan vannak lehetőségeink e szorongás bábokkal, tárgyjátékkal, mesei és drámajátékos eszközökkel való oldására, illetve életkor- és személyiségközeli kezelési stratégiák ajánlására. Minden élmény, minden érzelem, indulat és szenvedély, minden gondolat és megélt helyzet – nyersanyag és tapasztalat az élethez. A színházban, bábszínházban életre keltett mesék rokonszenves hőseivel való azonosulás, a „például vétel” szintén élettapasztalattá válik a gyermek számára ezt az élettapasztalatot tudjuk a feldolgozó foglalkozásokon tudatosítani és elmélyíteni. Amennyiben informális tanulási helyzetben, játék közben megtaláljuk és megértjük ezeket a mintákat, alapot teremthet és lehetőségeket kereshet a gyermek önmaga számára ahhoz, hogy megismerje és elfogadja önmagát, és a maga módján küzdjön meg a különféle helyzetekkel, illetve tanuljon meg segítséget kérni, ha egyedül abban a helyzetben ott és akkor nem boldogul még. A bábszínházi alkotók számára a foglalkozáson a gyermekek által megtapasztalt élmények pedig visszahatnak az előadásra, amely ezáltal formálódik és további érvényes gondolatokat épít be a színházi műbe. A foglalkozás formája: két lépcsős, feldolgozó jellegű foglalkozás, a bábszínház erre alkalmas kamaratermében, illetve az előadás díszletei között a Kós Lajos teremben (lehetőség szerint közvetlenül az előadás után, ha ennek akadálya van, az előadást követő 3 napban, osztálytermi vagy óvodai csoporttermi környezetben) Célcsoportok: 1.) nagyóvodás és első osztályos általános iskolás gyermekek (5-7 év) 2.) alsó tagozatos diákok (8-10 év) A foglalkozások időtartama: 1.) óvodások és 1. osztályosok: max. 35 perc (kb.5 perc bevezetés – 20-25 perc játék – 10 perc levezetés) 2.), iskolások: max. 45-50 perc (kb.5 perc bevezetés – 30 perc játék – 5-10 perc levezetés) Tevékenységi formák: Az előadás által felvetett kérdésekből (intellektuális, verbális út) és a SÖTÉT/ESTE fogalomköréből (érzelmi, gyakorlati, játékos út) kiindulva – ez a két korcsoportnál más-más sorrendben és metodikával történik -mozgásos-dinamikus ismerkedő játékok, majd kapcsolatteremtő, kiscsoportos játékokkal készítjük elő a fókuszban megjelölt kérdés feltevését. Fantáziajátékok, képalkotás, tárgyjátékok, illetve egyéni/közös levélírás/rajzolás zárja a foglalkozást, a csoport összetételének, életkorának és adott érzelmi-kognitív státuszának megfelelően. Fontos momentum, hogy bábok és bábként használt tárgyak játékba építésével egyfelől speciálisan bábszínházi feldolgozó formát alakítunk ki, másfelől a bábok, bábtárgyak „nyitó”, szorongásoldó, pozitív tulajdonságát számos foglalkozáson tapasztaltuk eddig. A foglalkozás végére előkészítünk valamit a gyerekek számára, amit magukkal tudnak vinni tárgyiasított formában is: gyertyát/mécsest a sötét +kivilágosítására”, pici ledlámpákat, sötétvilágosító „varázsigét” egy borítékban, stb. Ütemezés: Az Esti mese – előadásokat követően (tömbösített bábszínházi játékrend esetén 1×1 vagy 2×1 hetes időszakaszban) közvetlenül valósulnak meg a foglalkozások a Bóbita Bábszínház kamaratermében vagy az előadás terében, a Kós Lajos teremben – amennyiben ez nem lehetséges, az előadást követően maximum 3 napon belül belül a drámatanár-színészek az adott óvodába/iskolába kiszállva, a megfelelő ráhangolódási-emlékeztető szakasz után tartják meg a helyszínen a foglalkozásokat.
|
NKA
Hogyan értékeled a programot? Oszd meg a tapasztalataidat!