EGY OLYAN SZÍNHÁZI FORMÁT HOZUNK LÉTRE, AHOL A SZÍNÉSZ A KÖRNYEZETET, MINTEGY SZÍNHÁZI DÍSZLETKÉNT HASZNÁLJA. A KÉPZŐMŰVÉSZETI KÖZEG PETŐFI ÉLETÉT MUTATJA BE, AMIHEZ A FELDOLGOZÓ SZÍNHÁZI FOGLALKOZÁSUNKHOZ EGY KÉPZŐMŰVÉSZT KÉRTÜNK FEL, GREGOVSZKI GÁBORT, AKI A PETŐFI IRODALMI MÚZEUM TÁMOGATÁSÁVAL TERVEINKHEZ CSODÁS, FESTETT FATÁBLÁKAT KÉSZÍTETT.
AZ ELŐADÁS A MÚZEUMBAN IS LÁTOGATHATÓ LESZ A JÖVŐBEN, ANNAK FELÚJÍTÁSÁT KÖVETŐEN A TERVEK SZERINT, DE ISKOLÁKBA, OSZTÁLYOKHOZ LÁTOGATVA KÜLÖNLEGES SZÍNHÁZI ÉLMÉNYT TEREMT. A SZÍNÉSZ A FOGLALKOZÁS ALATT A JÁNOS VITÉZBŐL TEREMTI MEG AZ ELŐADÁS SZÖVEGVILÁGÁT.
„De csodák csodája! mit látott, mit látott!
Látta Iluskává válni a virágot.
Eszeveszettséggel rohant a habokba,
S a föltámadt leányt kiszabadította.”
Innen indul az előadás, hiszen a gyerekeket azzal vonjuk be a János vitéz felfedezésének világába, hogy a végéről indítjuk el a történetet és követjük vissza a két főszereplő találkozásainak mentén. Mintegy irodalmi toposzként a rózsa – a szerelmesek szimbóluma – viszi a történet szálát. A gyerekekkel azt tárjuk fel, hogy hogyan lehet egy jelkép mentén végigjárni egy szálat ebből a történetből.
Hogyan értékeled a programot? Oszd meg a tapasztalataidat!