Vojtina Bábszínház
http://www.vojtinababszinhaz.hu
4026 Debrecen,
Kálvin tér 13.
1996-tól a bábszínház teljes körű felvállalása: a nagyszínpadi játékoktól külön álló, és több foglalkozási típusban interaktív játékok működtetése egy erre a célra kialakított alkotói munkacsapattal (zenésszel, bábszínészekkel, drámapedagógusokkal).
1996-ban Asbóth Anikó és Szabó Tibor kezdeményezésére elkezdődött annak feltérképezése, hogy milyen módon lehetne a színpadi előadások mellett interaktív foglalkozásokat működtetni. Ennek végig gondolásához, a szakmai koncepció kialakításához Láposi Terkát kérték fel.
Két formai megvalósítást hirdettek meg a városban: népmesékhez bábkészítő foglalkozások, és interaktív mesefeldolgozások, melyet ekkor még dramatikus játékoknak neveztek. A bábkészítő foglalkozás szerkezete, dramaturgiája három részre bomlik: 1. bábjáték: az adott mese bábosan, bábszínészekkel történő bemutatása, 2. a bábjáték egy-egy figurájának (bábjának) elkészítése (minden gyermek egyet készít, melyet hazavisz), 3. a saját bábbal való színpadi játék és bábmozgatás tanulása (hangsúly a játék). A foglalkozásokat azóta is 3-4-en vezetik, így esélyt adva arra is, hogy a kézművesség, a bábkészítés nem mechanikus cselekedtetés a gyermek számára.
A dramatikus típusú foglalkozásban a legnagyobb cél és kihívás a gyerekkel való közös játék, a történet, a mese adott jeleneteinek a gyerekekkel való megoldása.
2001-től, a jelenlegi színházépületbe való költőzéstől állandó játszóterme, öltözője lett a játszószínháznak. A társulat is bővült, mivel szakmailag fontosnak tartottak egy több hangszeren játszó muzsikust is állandó munkatársnak. Az alkotói csapatba ekkor került felvételre egy több évtizede néptánc csoportban táncoló, de azóta a kortárs táncot is tanuló munkatársra. Ettől az évtől a tánc felé is nyitottak. Létrehozták a kamara-táncoltatót, mely elsősorban a magyar dramatikus népszokások bábos elemeire építve, a gyermekjátékok világát felidézve, a népzene hangján megszólaló mozgásos – táncos – játékos foglalkozás. Ennek a típusú foglalkozásnak egy férfi és egy női táncos a vezetője, akiket egy muzsikus és három drámatanár szakmailag közvetlenül is segíti a játékok során.
2004-től tudatosan felvették a kapcsolatot a város és a megye olyan intézményeivel, ahol SNI-s gyermekeket neveltek, fejlesztettek. Azóta minden évadban kiemelten figyelnek arra, hogy rendszeresen eljussanak SNI-s csoportok, családok is a foglalkozásaikra (évente 600-750 gyermek és kb.380 kísérő).
2003 óta rítusjátékaikkal minden évben nagy sikert aratnak az ezeken a foglalkozásokon résztvevők visszajelzései alapján. Az év nagy vegetációs és kalendáriumi ünnepeihez szerkesztett játékaik a hagyományok jelenbe való beemelésével az ünnepteremtés lehetőségét adja a benne játszóknak.
2009 óta Bölcsőszínházba várják a csecsemőket, Babusgató című játékukra.
Minden játékukat vasárnaponként a családoknak is tartják, így a színházra való nevelés, a színházi nevelés több formájával ismertetik meg a szülőket is.
A terem, ahol a hét minden napján, szombat kivételével játszanak, maximum 50 főt fogadhat be. Amíg a ’90-es években évadonként 50-60 játékot, addig 2012-ben 290 játékot teljesítettek.
| Szervezet alapításának éve: | 1993 |
| Első színházi nevelési program éve: | 1996 |
| Eddigi különböző programjaink száma: | 6 db |
| Színházi neveléssel foglalkozók száma: | 10 fő |
| Nevelési program alkalmak száma (előző évad): | 77 alkalom |
| Résztvevők színházi nevelési programjainkon (előző évad): | 1563 fő |
| Elért iskolák száma (előző évad): | - |
BÖLCSŐSZÍNHÁZ: Véleményünk szerint azáltal, hogy világunkban a kommunikáció legerőteljesebben a képek felé teremti meg a fejlődés irányát, még inkább érdemes gondolkodnunk a csecsemőket és a kisgyermeket befogadó intézmények (bölcsődék, bábszínházak, családotthonok) komplex tevékenységein. A gyermekek 0-3 éves korig tartó fejlődési szakaszát 2003-ban kulturálisan a legelhanyagoltabb területnek nyilvánították Európa számos országában.
Ennek a korosztálynak készítendő játékok kimeríthetetlen tárházát rejtik a felfedezésre váró területek. Saját művészetén túl sok minden mással is meg kell ismerkednie annak, aki a legkisebbekkel „színpadi” játékra vállalkozik. Lélektan, viselkedés mechanizmusok, emberismeret, pedagógiai metodikák, és műveltségi tartalmak kibővítése szükséges. Minőségi idő, másképpen osztatlan figyelem gyakorlása, elismerő kommunikáció kiművelése (bátorító, dicsérő, becéző szavak), kötődő nevelési metodikák megismerése, és annyi minden más. S talán abba is mélyen bele kell vetnie magát a játékos kedvű felnőttnek, hogy a régi idők rítusairól, szertartásairól milyen nézetek, kutatások látnak folyamatosan napvilágot, hiszen számos tudós összehasonlításokat végzett természeti törzsek és az urbanizált környezetben élő gyermekeink fejlődése között. Következtetéseiket pedig érdemes a mindennapok életvitelébe, ünnepeibe, s művészetébe is megélni.
Esztétikai szabályok, művészi célok, színházi konvenciók eltörpülnek amellett, amit az élet eszenciáira való kiélezettség adhat e gyermekek között: felfedezés, kíváncsiság, megértés, értelmezés, szemlélődés, álmodozás.
Bölcsőszínházunkban jelen van a szülő, aki teljes figyelemmel, a játékba lépés lehetőségével, a helyzetekben feloldódó résztvevő jelenlétében játszik gyermekével. Alkotói játszótársa gyermekének és a foglalkozást vezetőnek. A bizalommal telt hármas egység célja játékainak, a gyermek – szülő – játékvezető viszonylag kötetlen kapcsolata. A játék „történetiségét” egy viszonylag laza dramaturgia szál fogja össze, amely egyben „sorvezetője” is az 50-55 perces együttlétnek. Egymástól tanulunk játszani, a textúra, a muzsika, a tánc, a mozdulat pedig minden a régi időkből indulva a máig tart. Ez az aktív, performativitást, magas szintű improvizációt igénylő játék-kapcsolat visszacsatolások egész sorát eredményezi, mert mindenki hat mindenkire. Színházi térben, ingergazdag környezetben mondókák, apró történetek bábokkal eljátszva, élő muzsikával kiteljesedve adja a kontextust. A lényeg az együtt játszás, a környezetünk, és világunk felfedezése.
Mitől színház a majdnem egyénre bontott színjátékok, dramatikus elemek sora? Tetten érhető a színházi pillanat egy-egy ritmus, mozdulat, hang komponálása során is, de leginkább a textúrák által megidézett és a játékok során kialakult közös és szoros együttlét varázsa adja a színházi élmény első és felszabadult jelenlétét.
