A Ruszt József (1937–2005) által kifejlesztett műfaj formailag és pedagógiailag is nagyon pontosan körülhatárolható. A beavató előadások célja, hogy a gyerekeket és középiskolás fiatalokat – akik tanulmányaik során a magyar oktatási szisztéma sajátosságai miatt a dráma és a színház esztétikai s egyéb sajátosságait alig ismerhetik meg – értő nézővé válásukban segítse. A módszer lényege, hogy a moderátor (játékmester, rendező) egyrészt összefüggésekre hívja fel a hallgatók figyelmét, lehetőleg úgy, hogy ők jöjjenek rá a törvényszerűségekre, másrészt felkészíti őket a színházban látható jelek és jelrendszerek értelmezésére. Az előadásból bizonyos részleteket próba- vagy végső fázisban mutatnak be, a rendező időnként megállítja a színészeket, magyaráz, instruál. Vissza-visszatérnek egy-egy epizód kidolgozásához, megismertetik a darab történetét, problematikáját, a rendező kérdésfeltevéseit, az alapvető drámai és színházi fogalmakat, de a színházi alkotómunka titkaiba is beavatják közönségüket. Az elmúlt 30 évben nyilván számos módszertani újítás, variáció beépült a műfaj alkalmazása során, de kijelenthető, hogy az alapelvek és az alapvető struktúra ugyanaz maradt.
Szakmai hozzászólások