A műfaji megnevezés a németországi Klassenzimmertheater (‘osztályterem-színház’) kifejezés magyarítása. A fogalmat Németországban (és Ausztriában) olyan ifjúsági színházi előadásokra használják, amelyeket (színházpedagógiai tevékenységük részeként) a kőszínházak kínálnak az iskolák számára.
Magyarországon az osztályterem-színház és a tantermi színház(i előadás) fogalmak következetes elválasztása egyelőre nem vált általánossá, ezért javasoljuk, hogy ezeket az elnevezéseket tekintsük szinonimáknak – értve alattuk azokat az előadásokat, amelyek elsősorban tantermi környezetben való megvalósításra készültek. Formailag sokfélék lehetnek, és a pontos formai megnevezés beilleszthető a környezetre utaló kategóriába: pl. tantermi színházi nevelési előadás, tantermi táncelőadás feldolgozó foglalkozással, stb. Azoknak az előadásoknak a megnevezéséből pedig, amelyek eredendően nem iskolai közegbe készültek, mind a tantermi, mind az osztálytermi jelzőt elhagyjuk, akkor is, ha történetesen iskolában játsszák az előadást.
A tantermi színházi előadások helyszíne az osztályterem; a színészek annak térbeli adottságait (ajtók, ablakok) és berendezési tárgyait (tábla, padok, székek, asztal, függöny) használják a játékhoz. Legfeltűnőbb külső jellemzője ezeknek az előadásoknak a szinte teljes eszköztelenség: egyszerű jelmezeket (vagy saját ruhát), kevés kelléket (vagy egyáltalán nem) hoznak be a játékba, amit mégis, az igazi színházi jellé válik. A tantermi színház gyakorlatilag semmilyen külső teátrális effektet – fényt, kívülről beadott zenét – nem használ. (Kis eszközigényükből következően ezek az előadások alacsony költségvetésű, könnyen utaztatható produkciók.) A tantermi színházi előadások meghatározott korosztálynak készülnek, és a diákok számára fontos társadalmi, morális kérdéseket, iskolai problémákat vetnek fel. Gyakran kínál az előadás szerepet a nézőknek (akik többnyire egy osztály tagjai). Az előadásokhoz általában kapcsolódik valamilyen feldolgozó beszélgetés vagy foglalkozás, de lehetnek akár komplex színházi nevelési előadások is.
Az első magyar osztályterem-színház a Kolibri Színház produkciója volt 2008-ban (Kai Hensel: Klamm háborúja).
Szakmai hozzászólások