,,1 V 1, azaz egy az egy ellen, mint a futballpályán. Őszinte színház: elmondom az életemet. Szórakoztató lesz. A szüleim házassági tragikomédiája, egy Pest-környéki kamaszkor jellegzetes figurái, csapattársak, barátok, edzők, tanárok, dílerek, kőművesek, dugóban ülő honpolgárok, háziasszonyok, élsport és gimnázium, mindenki megkapja a magáét, mert ez egy humorműsor. Egy érdi lokálpatrióta beszél, ti meg röhögtök. A végére meg fogjátok érteni, miért gyűlöli a jó magyar ember a zsidókat, romákat, a saját életem példáján megmutatom, hogyan legyél húszéves korodra némi megbocsátható útkeresés után meggyőződéses fasiszta.”

Vilmányi Benett: ,,Még az egyetemen csináltunk egy jelenetfüzért a „benáculásom”-ból, akkor hozta be nekem a könyvet az osztályfőnököm, Zsámbéki Gábor. Ötödévben aztán kiadta a feladatot, hogy mindenki csináljon egy monodrámát. Amikor az első szövegváltozatot vittem neki, Gábor azt mondta, hagyjam a Sartre-szöveget, írjak belőle valamit inkább én. A jelenetfüzéren, amit annak idején csináltunk, érezte, hogy van benne tapasztalati anyagom. Ezután a radnótis előadások alatt a szünetekben megírtam azt, amiből az 1 V 1 lett. Nagyjából azt, amit megjegyeztem az első tizennyolc évemből. Annak idején mutogattam Zsámbékinak a különböző fázisokat, párszor az autójában konzultáltunk, mint valami dílerrel, hogy hol tartok, de aztán sokat forgattam, és nem volt időm megcsinálni. Viszont három évre rá, vagyis most azt gondolom, hogy még mindig el akarom mondani ezt a szöveget.”