A foglalkozás középpontjában álló nagyon erős motívum a „fogva tartás”, abban az értelmében, hogy egy személy, jelen esetben egy folyamatos magánéleti válsággal küzdő férfi úgymond magához köti, erősen a befolyása alatt tartja párját, szeretőit, a környezetében élő személyeket. Ezt a helyzetet kiemelve, univerzálisabbá téve próbáltuk keresni a kötődések, egymáshoz rendeltségek, férfi-női kapcsolatok szélsőségessé válásának, eltorzulásának aktuális vetületeit, gyökereit, természetét.
Fókusz: Hogyan lehet belekerülni egy embertársam szorításába? Hogyan lehet kijutni ebből, miért maradunk, miért nem lépünk ki?
A foglalkozás egy metaforikus történet mentén közelít a problémához, egy 10 éve bezárt iskolába – amelyet a gyerekekkel közösen „építünk fel” – egyik szereplőnk, egy, az utolsó évben elballagott diák visszaszökik egy ott hagyott személyes dolgáért. A romos épületben egy fekete dobozt talál, amiben egy fiatal lány gubbaszt megkötözve. Megjelenik fogvatartója is, viszonyukban széles spektrumon váltakoznak az alá-fölé rendeltségek, ambivalens érzelmek, a méltóság és kiszolgáltatottság. Innen közösen vizsgáljuk a metaforikus jeleneteket, kiterjesztve a problémákat a hétköznapok szintjére, aktuális analóg helyzetekre.
Hogyan értékeled a programot? Oszd meg a tapasztalataidat!